2. FEJEZET
Kimásztam a taxiból és kifizettem a rám osztott részt. A barátaim hozzám csapódtak amint a házunk bejárati ajtajához sétáltam. Kérdezgettek arról mi történt Harryvel. Még mindig fel voltam kavarodva az egész miatt.
A szobámban lehámoztam magamról a ruháim, és a szennyes tartóba hajítottam őket. Gyorsan megfésültem a hajam, ezután a fiókos szekrényhez vándoroltam. A pólóm gyorsan magamra húztam, átugrándoztam a fürdőszobába, ezalatt felvettem a pizsamám alsó részét is. Álmosan felkapcsoltam a villanyt, kiszedtem a fogkefém a tartójából majd fogkrémet nyomtam rá. Kinyitottam a számat, elkezdtem mosni a fogaim. Hajam arrébb löktem, fejem a másik oldalra döntöttem. Szétnyíló ajkaim közül kiesett a fogkefe és a mosdón csattant. Teljesen sokkolt állapotba kerültem, amikor megláttam a fájó vörös foltot a bőrömön, ami néhol lila árnyalatú volt. Végigsimítottam ujjaimmal a nyakamon, kissé fintorogva. Megjelölt engem. Beleborzongtam a tudatba, próbáltam lerázni az érzést ahogy az ajkait és a nyelvét nyugtatta a bőrömön a harapás alatt. A szavai… “Enyém vagy” visszhangoztak a fejemben. Ki akartam törölni Harryt a gondolataimból, gyors visszatértem a fogmosáshoz.
Végeztem a lefekvéshez készülődéssel, előtte belesüllyedtem a takaróba. Fejemet átfordítottam a másik oldalra, megveregettem a paplant amíg nem találtam rá a rezgés helyére. Az arcom elé tartottam a mobilom. Egy sms jött Harrytől. A szívverésem felgyorsult, rávettem magam hogy megnyissam az üzenetet.
Feladó: Harry
“Tudod, vetkőzés előtt be kellene húznod a függönyeid. Kösz a showért, kedves. H x”
Kipattantam az ágyamból és az ablakhoz mentem. Kikukucskáltam, a tekintetem egy nagy fekete járművön landolt az utca másik oldalán. Félelem sújtott belém. Harry az autónak dőlt, karjait összekulcsolta erős mellkasa előtt. Még a sötétben is meg tudtam mondani hogy arrogáns vigyor volt az arcán. Eltolta magát a járműtől, körbejárta, majd bemászott a vezetőüléshez. Mire észhez kaptam az autó felgyorsulva elhajtott, eltűnt a szemem elől.
- Mibe kevertem magam.
***
- Reggelt Bo. - Az anyukám köszöntött a konyhából amint hallotta hogy jövök le a lépcsőn. Lefele jövet a tükörbe néztem ami a falon lógott. Meg kellett állnom egy másodpercre hogy vessek egy pillantást a borzalmas “sebemre” ami a bőrömön díszelgett. Gyorsan elfedtem a nyakam, hosszú hajam átraktam a vállamon. Megelégedtem hogy elrejtettem, megtoltam a már nyitott konyha ajtót.
- Reggelt a…
Megtorpantam a felmosórongynak tűnő barna fürtök láttán, felültem a pultra. Ez nem történhet meg. Mivel anya a háttal volt neki, Harry szabadon legeltethette zöld szemeit a testemen fel és alá. Öntudatosnak éreztem magam, tekintete az arcomon ragadt.
- Oh Bo, ez a bájos fiú kint állt és behívtam őt.
Egy vigyor terjedt el az arcán, gödröcskéi mélyen kiemelkedtek.
- Szia Harry.- Valami udvariasat kikényszerítettem magamból.
- Rendben van, Bo. - kacsintott.
- Anya, beszélhetnék veled egy másodpercre? - kérdeztem fogcsikorgatva.
Egy nyugtalan mosolyt villantottam Harryre, mielőtt anyát az előszobába tuszkoltam volna. Ahogy megbizonyosodtam arról hogy már nem hallhat semmit, beszélni kezdtem.
- Miért hívtad be őt? - mérgesen suttogtam.
- Azt mondta hogy egy barátod, ő nagyon édes. - áradozta.
- Anya, ő egy gyilkos is lehetett volna. - szidtam le.
- Persze, de ő nem az. Harry imádni való.
Megforgattam a szemeim. Biztos voltam benne hogy használta nála a “báját”.
Ujjaimmal a halántékomat dörzsöltem, próbáltam feldolgozni a helyzetet. Nem tudtam kire vagyok mérgesebb, Harryre, mert hívatlanul felbukkant, vagy anyára mert beengedte őt.
- Csináltam reggelit. Gyere.
Megfogta a kezem és visszahúzott a konyhába ahol még mindig ott volt Harry. Elvigyorodott amikor felé sétáltam és mellé ültem. Egy sóhaj hagyta el a szám amint Harry meleg keze felszaladt a combomon. Ellöktem onnan, csak ő nevetett csendesen. Borzasztó érzés volt hogy mennyire élvezte amikor visszaütöttem.
Anyukám hátat fordított nekünk, meg akart bizonyosodni arról hogy nem égeti oda a keveréket a serpenyőbe.
- Mmm - Harry lágyan mormogott egyet.
Már hajolt felém, kezem a vállára tettem mielőtt még túl közel került volna hozzám.
- Miért vagy itt? - suttogtam élesen.
- Hogy lássalak. - mosolygott.
Kezem elkaptam meleg testétől. Nem szerettem ahogy tartja a szemkontaktust
velem. Kellett lennie egy másik oknak amiért feltűnt hívatlanul. Fejem lehajtottam, már nem bírtam ránézni. Kissé “felugrottam” mikor éreztem hogy kezével feldöntötte a fejem újra felé.
- El akarlak vinni randira holnap este. - mondta.
Megborzongtam szavai hallatán, ez inkább volt kijelentés mint felkérés. Szemeim tágra nyíltak, amikor anyukám egy mosollyal visszafordult hozzánk.
- M-Micsoda? - dadogtam.
- Oh ez csodás lenne, nemde Bo? - áradozott.
Harry elvette kezét az arcomtól, hogy újra a térdemen pihentesse a pult alatt.
Épp bedobtam volna egy kifogást, amikor anya újra a szavamba vágott.
- Imádná.
- Miért nem hívtál, ahelyett hogy ide jöttél volna? - kérdeztem frusztrálva.
- Mert nemet mondtál volna. - halkan suttogta.
- És miért gondolod hogy most nem mondok nemet? - kérdeztem nyersen.
Szemeivel anyára nézett aki kissé dühös volt amiért nem mondtam elsőre igent. Sosem voltam népszerű a fiúk körében és biztosan mondhatom hogy boldog volt amikor Harry feltűnt a küszöbünknél. Számára ez egy álom teljesülése volt, hogy egy jóképű srác elviszi egy randira a lányát. Számomra pedig ez volt a legrosszabb rémálom. Nem elég hogy lett egy borzasztó szívás a nyakamon akaratom ellenére, de látott a fehérneműmben is pár órán át. Továbbá még a szart is kiijeszti belőlem. Mielőtt tudomásomra jutott volna ez az egész, anyukám és Harry lebeszélték az időpontot mikor jön értem másnap. Szám tátva maradt mikor rám vigyorgott.
- Nos, nekem most lépnem kell. Köszönöm a palacsintákat Mrs. Ellis.
- Hívj Heathernek.
Rá mosolygott, majd lelépett a székről. Lefagytam amikor lehajolt hozzám és egy puszit nyomott az arcomra.
- Bo, kísérd ki. - anya halkan bátorított.
Morogva le hoppanttam a székről, anya utána küldött. A konyha ajtaja zárva lendült, az előszobában egyedül voltam Harryvel. Nem vesztegette az idejét, egyből nekitolt a falnak. Szemeim összeszorítottam. Testét az enyémhez préselte, helyben tartott. Mindkét csuklóm csapdában volt nagy kezei között. Vigyorogni láttam amikor próbálkoztam növelni a köztünk lévő távolságot, de ő túl erős volt. Magas alakja felém tornyosult.
- Ne. - könyörögtem neki.
Harry figyelmen kívül hagyta a tiltakozásom, ujjaival lágyan végig simított az arcomon. Hosszú hajam ellökte a vállamról. Ahogy bámulta a szívást amit ő okozott a bőrömön szája mosolyra kunkorodott.
- Jól néz ki rajtad. - suttogta a fülembe.
Megrándultam mikor ajkait a foltra nyomta a nyakamon. Óvatos volt, nem nyomta túl erősen. Megkönnyebbültem kicsit amikor eltolta magát, reméltem hogy vége volt a tortúrának és távozni fog… De sajnos nem ez történt. Harry közel maradt, göndör fürtjei csikizték az arcom amikor egy újabb csókot helyezett oda a helyre ahol az állvonalam és a nyakam találkozik.
- Jó az illatod. - lélegzet fojtva beszélt.
Fájdalmasan felszegezte csuklóim a falhoz, mielőtt csípőjét lassan az enyémhez dörgölte volna. Nyöszörögtem a durva érintkezés miatt, Harry egy rekedt nyögést adott ki magából. A fejem előrebukott vállára, úgy éreztem, mintha a lábaim megadnák magukat bármelyik pillanatban. A mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt, légzése felgyorsult. Mire feleszméltem, Harry elengedett. Elfordítottam a fejem hogy lássam az ajtóban.
- Viszlát holnap este, Bo.
Rám kacsintott, utána elment. A fejem kavargott és lecsúsztam a falnál hogy leüljek a földre.
2013. március 18., hétfő
2013. március 16., szombat
1. fejezet
Azonnal kiszúrtam a barátaimat a zsúfolt helységben. Az este előrehaladtával a buli kezdett egyre jobban beindulni, a házban szinte csak részeg tinédzsereket lehetett találni. Ekkor vettem észre, hogy egy meglehetősen vonzó srác tűnt fel a konyhaajtóban. Ragyogó arccal mosolygott, miközben szikrázó barna szemeivel engem nézett. Félénken elmosolyodtam, ahogy elindult felém. De kicsit elszomorodtam, amikor hirtelen megállt, tekintetét egy pontra szegezve a vállam fölött. Megfordultam, hogy kiderítsem, mit néz ilyen figyelmesen. Egy magas srác sötét, göndör hajjal dühösen szegezte rá a tekintetét. Először nem ismertem fel, de aztán eszembe jutott az a rémisztő történet, amit az egyik barátom mesélt róla. Egyszer annyira kijött a sodrából, hogy majdnem halálra vert egy srácot. Erőszakos ember hírében állt, nem csoda, hogy az én barnaszemű kiszemeltem rögtön meghátrált. Egyenesen visszaindult a konyhába anélkül, hogy akárcsak rám pillantott volna.
A torkomban dobogott a szívem, a szám kiszáradt. Lefagytam, ahogy a megfélemlítő magasságú férfi felém magasodott. Idegesen mértem végig, miközben kicsit szorosabb markoltam a poharamat. A farmer tökéletesen állt az rajta, felsőtestét fehér póló takarta. Még nem álltam rá készen, hogy belenézzek abba sötét tekintetbe, ami jól tudtam, hogy az arcomon pihent.
- Táncolj velem! – szólalt meg rekedtes hangon.
Időm sem volt tiltakozni mielőtt arrébb húzott. Elejtettem a poharamat és annak egész. tartalma a padlón kötött ki. Éreztem, ahogy egy hatalmas kéz a derekamnál fogva erőszakosan a testéhez fordít. A kezem a mellkasára tettem, hogy ne tudjon magához húzni. Nem tudtam, hogy reagáljak a durva mozdulataira. Azelőtt senki nem bánt így velem. Az egyelőre még névtelen férfi a nyaka köré kulcsolta a kezeimet. Bátran felnéztem rá, ám megdöbbentem, amikor megláttam a rám bámuló szikrázó számpárt. Szinte áttetszően zöld szempár, sötét pillákkal keretezve. De hamar leráztam magamról a testemen végig futó libabőrt, és visszatértem a valóságba. Óvatosabban néztem rá, mikor az ajkain egy önelégült mosoly jelent meg.
- Hogy hívnak, szépségem?
- B-Bo – dadogtam.
Csak mosolygott majd a fülemhez hajolt.
- Én Harry vagyok – suttogta sóvárogva.
Mielőtt visszahúzódott volna, az ajkait egy ponthoz nyomta pontosan a fülem alatt. Remegve hunytam le a szemeimet, miközben szorosabban belekapaszkodtam a nyakába. Elakadt a lélegzetem, mikor a csípőjét az enyémhez nyomta. Mély kuncogás vibrált a mellkasában, láthatóan élvezte az reakciót, amit ő váltott ki belőlem. Sosem tapasztaltam még ilyesmit előtte, ez nyilvánvalóan látszott is.
- Tetszel nekem – vigyorgott. – Olyan… ártatlan vagy.
A sötét pillantása a mellkasomra tévedt, és kihasználva a magasságát, merengve végig nézett rajtam. Levettem a kezeimet a tarkójáról. Erős késztetést éreztem, hogy felpofozzam, de visszafogtam magam, mivel még mindig tartottam tőle. Már emeltem a kezemet, hogy ellökjem magamtól, amikor elkapta a csuklómat.
- Nem, nem – mondta rekedten.
Le engedte az oldalamhoz a karomat. Megugrattam, ahogy a meleg érintése végigfutott a hátamon. Hosszú ujjait a farzsebembe csúsztatta és hamar rájöttem, hogy a mobilom keresi. A keze hosszasan elidőzött, így nyilvánvaló volt, hogy nem ez volt a telefon érdekelte. Megmarkolta fenekem mielőtt kivette volna a zsebemből az érdeklődésének valódi tárgyát. A szétnyílt ajkaim között akaratlanul is kiszökött nyöszörgésem elégedett vigyort csalt az arcára.
Némán álltam, amíg Harry bepötyögte a számát. Másodpercekkel később egy csipogó hang hallatszódott és rájöttem, hogy egy sms-t küldött magának. Megszerezte a számom. Mi a franc folyik itt? Öt perce sem voltam egyedül és máris egy sráccal voltam, akinek kétségkívül csak egy dolog járt az eszébe. Forró levegő csiklandozta a nyakamat, mikor visszarakta a
telefonomat az eredeti helyére. Elfogyott a levegőm, mikor Harry a testét az enyémhez nyomta. Megdöbbentett a torkából előtörő mély nyögés, hogy ennyire élvezte, ahogy a mellkasom erősen az izmos törzséhez nyomult.
- Hagyd abba!- kérleltem elgyengülve.
Éreztem, ahogy a mellkasa remeg miközben nevetett. Telt ajkai ismét a fülemhez hajoltak.
- Azt nem hiszem, bébi. Inkább szórakozni fogunk egy kicsit.
Kirázott a hideg a szavai hallatán. Harry megrémített, de ezúttal a saját félelmem okozta a kitörésemet. Enyhén elhúzódott mielőtt a kezem az arcán csattant. A dühödt arckifejezéséből ítélve láthatóan váratlanul érte a kirohanásom. A bal arcán az ütésem helyén rózsaszín folt jelent meg még azelőtt, hogy erőszakosan megragadta volna a karomat
- Már látom, hogy te kihívás leszel – mondta szinte morogva. – Ez tetszik – vigyorgott.
Lehajtotta a fejét arrébb tolva az enyémet, majd éreztem, ahogy az ajkait a nyakamhoz nyomja. Göndör haja az arcomat csiklandozta. Vonakodva elengedte az egyik karomat, hogy a tarkómat foghassa, meggátolva ezzel, hogy elmeneküljek. Amint megéreztem durva szívását a szabad kezemet azonnal tiltakozóan a mellkasára tettem és próbáltam eltolni magamtól.
- Harry! – könyörögtem.
Megmarkoltam a pólóját. A éles fájdalom erősödött, mikor fogai súrolták a bőrt. Ziháltan felnevetett, mielőtt továbbfolytatta volna, én pedig reménytelenül küzdöttem a szorítása ellen. Az érzés némileg enyhült, amikor a puha ajkaival folytatta. Ezt a kis kényeztetést viszont nem sokáig engedte, és a fogaival vadul a nyakamba kapott. Csak ziháltam, amikor végignyalt az újonnan érzékeny felületen, majd néhány csókkal halmozta el azt. Kicsit szuszogott a nedves harapás fölött, amely hatására végig futott a hideg a belsőmben.
Harry elégedetten vigyorogva lépett vissza miközben én kirántottam a karomat a hatalmas kezéből. Felszisszentem, amikor az ujjaimmal megérintettem a sérült pontot. Rémülten nyöszörögtem, ahogy közelebb jött hozzám.
- Most már az enyém vagy – mondta csendesen.
Kéjes tekintetével végigperzselte a testemet, majd megfordult és magabiztosan elsétált. Egy ideig döbbenten álltam. Képtelen voltam feldolgozni, mi is történt tulajdonképpen.
- A rohadt életbe! – szitkozódtam.
Egy kétségbeesett kísérletet tettem, hogy megtaláljam a barátaimat, ezért átfurakodtam a tömegen. Amikor odaértem hozzájuk mindenki élénken beszélgetett és nevetgélt, fogalmuk sem volt arról, mi történt percekkel ezelőtt. Kinyitottam a számat, de egy hang sem jött ki a torkomon.
- Mi baj? – kérdezte rémülten Zoe
- Én.. én…
Lucy vette észre először. Szemei elkerekedtek a látványtól.
- Azta! – Charlotte szája tátva maradt – Ki a fene tette ezt veled?
Rögtön megbántam, hogy megint hozzáértem a fájdalmas ponthoz a nyakamon. Szemeim azonban egy a szoba másik végén lévő pontra szegeződtek. A barátaim kíváncsian fordultak meg, hogy lássák mit, vagy inkább kit méregettem olyan célzottan. Harry is nézett engem, ajkán önelégült mosoly játszott. Láttuk, amint elköszön a srácoktól, akikkel azelőtt beszélgetett és elindul a kijárathoz. De előtte még utoljára rabul ejtett a pillantásával. A kacsintás, amit Harrytől kaptam elnémított, miközben néztem, ahogy eltűnik.
Visszafordultam a barátaimhoz. Charlotte nyitotta a száját, hogy hozzáfűzzön valamit a látottakhoz, de gyorsan be is csukta, mivel képtelen volt összehozni egy összefüggő mondatot.
Végül Lucy törte meg a csendet.
- Szent szar!
A torkomban dobogott a szívem, a szám kiszáradt. Lefagytam, ahogy a megfélemlítő magasságú férfi felém magasodott. Idegesen mértem végig, miközben kicsit szorosabb markoltam a poharamat. A farmer tökéletesen állt az rajta, felsőtestét fehér póló takarta. Még nem álltam rá készen, hogy belenézzek abba sötét tekintetbe, ami jól tudtam, hogy az arcomon pihent.
- Táncolj velem! – szólalt meg rekedtes hangon.
Időm sem volt tiltakozni mielőtt arrébb húzott. Elejtettem a poharamat és annak egész. tartalma a padlón kötött ki. Éreztem, ahogy egy hatalmas kéz a derekamnál fogva erőszakosan a testéhez fordít. A kezem a mellkasára tettem, hogy ne tudjon magához húzni. Nem tudtam, hogy reagáljak a durva mozdulataira. Azelőtt senki nem bánt így velem. Az egyelőre még névtelen férfi a nyaka köré kulcsolta a kezeimet. Bátran felnéztem rá, ám megdöbbentem, amikor megláttam a rám bámuló szikrázó számpárt. Szinte áttetszően zöld szempár, sötét pillákkal keretezve. De hamar leráztam magamról a testemen végig futó libabőrt, és visszatértem a valóságba. Óvatosabban néztem rá, mikor az ajkain egy önelégült mosoly jelent meg.
- Hogy hívnak, szépségem?
- B-Bo – dadogtam.
Csak mosolygott majd a fülemhez hajolt.
- Én Harry vagyok – suttogta sóvárogva.
Mielőtt visszahúzódott volna, az ajkait egy ponthoz nyomta pontosan a fülem alatt. Remegve hunytam le a szemeimet, miközben szorosabban belekapaszkodtam a nyakába. Elakadt a lélegzetem, mikor a csípőjét az enyémhez nyomta. Mély kuncogás vibrált a mellkasában, láthatóan élvezte az reakciót, amit ő váltott ki belőlem. Sosem tapasztaltam még ilyesmit előtte, ez nyilvánvalóan látszott is.
- Tetszel nekem – vigyorgott. – Olyan… ártatlan vagy.
A sötét pillantása a mellkasomra tévedt, és kihasználva a magasságát, merengve végig nézett rajtam. Levettem a kezeimet a tarkójáról. Erős késztetést éreztem, hogy felpofozzam, de visszafogtam magam, mivel még mindig tartottam tőle. Már emeltem a kezemet, hogy ellökjem magamtól, amikor elkapta a csuklómat.
- Nem, nem – mondta rekedten.
Le engedte az oldalamhoz a karomat. Megugrattam, ahogy a meleg érintése végigfutott a hátamon. Hosszú ujjait a farzsebembe csúsztatta és hamar rájöttem, hogy a mobilom keresi. A keze hosszasan elidőzött, így nyilvánvaló volt, hogy nem ez volt a telefon érdekelte. Megmarkolta fenekem mielőtt kivette volna a zsebemből az érdeklődésének valódi tárgyát. A szétnyílt ajkaim között akaratlanul is kiszökött nyöszörgésem elégedett vigyort csalt az arcára.
Némán álltam, amíg Harry bepötyögte a számát. Másodpercekkel később egy csipogó hang hallatszódott és rájöttem, hogy egy sms-t küldött magának. Megszerezte a számom. Mi a franc folyik itt? Öt perce sem voltam egyedül és máris egy sráccal voltam, akinek kétségkívül csak egy dolog járt az eszébe. Forró levegő csiklandozta a nyakamat, mikor visszarakta a
telefonomat az eredeti helyére. Elfogyott a levegőm, mikor Harry a testét az enyémhez nyomta. Megdöbbentett a torkából előtörő mély nyögés, hogy ennyire élvezte, ahogy a mellkasom erősen az izmos törzséhez nyomult.
- Hagyd abba!- kérleltem elgyengülve.
Éreztem, ahogy a mellkasa remeg miközben nevetett. Telt ajkai ismét a fülemhez hajoltak.
- Azt nem hiszem, bébi. Inkább szórakozni fogunk egy kicsit.
Kirázott a hideg a szavai hallatán. Harry megrémített, de ezúttal a saját félelmem okozta a kitörésemet. Enyhén elhúzódott mielőtt a kezem az arcán csattant. A dühödt arckifejezéséből ítélve láthatóan váratlanul érte a kirohanásom. A bal arcán az ütésem helyén rózsaszín folt jelent meg még azelőtt, hogy erőszakosan megragadta volna a karomat
- Már látom, hogy te kihívás leszel – mondta szinte morogva. – Ez tetszik – vigyorgott.
Lehajtotta a fejét arrébb tolva az enyémet, majd éreztem, ahogy az ajkait a nyakamhoz nyomja. Göndör haja az arcomat csiklandozta. Vonakodva elengedte az egyik karomat, hogy a tarkómat foghassa, meggátolva ezzel, hogy elmeneküljek. Amint megéreztem durva szívását a szabad kezemet azonnal tiltakozóan a mellkasára tettem és próbáltam eltolni magamtól.
- Harry! – könyörögtem.
Megmarkoltam a pólóját. A éles fájdalom erősödött, mikor fogai súrolták a bőrt. Ziháltan felnevetett, mielőtt továbbfolytatta volna, én pedig reménytelenül küzdöttem a szorítása ellen. Az érzés némileg enyhült, amikor a puha ajkaival folytatta. Ezt a kis kényeztetést viszont nem sokáig engedte, és a fogaival vadul a nyakamba kapott. Csak ziháltam, amikor végignyalt az újonnan érzékeny felületen, majd néhány csókkal halmozta el azt. Kicsit szuszogott a nedves harapás fölött, amely hatására végig futott a hideg a belsőmben.
Harry elégedetten vigyorogva lépett vissza miközben én kirántottam a karomat a hatalmas kezéből. Felszisszentem, amikor az ujjaimmal megérintettem a sérült pontot. Rémülten nyöszörögtem, ahogy közelebb jött hozzám.
- Most már az enyém vagy – mondta csendesen.
Kéjes tekintetével végigperzselte a testemet, majd megfordult és magabiztosan elsétált. Egy ideig döbbenten álltam. Képtelen voltam feldolgozni, mi is történt tulajdonképpen.
- A rohadt életbe! – szitkozódtam.
Egy kétségbeesett kísérletet tettem, hogy megtaláljam a barátaimat, ezért átfurakodtam a tömegen. Amikor odaértem hozzájuk mindenki élénken beszélgetett és nevetgélt, fogalmuk sem volt arról, mi történt percekkel ezelőtt. Kinyitottam a számat, de egy hang sem jött ki a torkomon.
- Mi baj? – kérdezte rémülten Zoe
- Én.. én…
Lucy vette észre először. Szemei elkerekedtek a látványtól.
- Azta! – Charlotte szája tátva maradt – Ki a fene tette ezt veled?
Rögtön megbántam, hogy megint hozzáértem a fájdalmas ponthoz a nyakamon. Szemeim azonban egy a szoba másik végén lévő pontra szegeződtek. A barátaim kíváncsian fordultak meg, hogy lássák mit, vagy inkább kit méregettem olyan célzottan. Harry is nézett engem, ajkán önelégült mosoly játszott. Láttuk, amint elköszön a srácoktól, akikkel azelőtt beszélgetett és elindul a kijárathoz. De előtte még utoljára rabul ejtett a pillantásával. A kacsintás, amit Harrytől kaptam elnémított, miközben néztem, ahogy eltűnik.
Visszafordultam a barátaimhoz. Charlotte nyitotta a száját, hogy hozzáfűzzön valamit a látottakhoz, de gyorsan be is csukta, mivel képtelen volt összehozni egy összefüggő mondatot.
Végül Lucy törte meg a csendet.
- Szent szar!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)